Mennyi lesz a nyugdíjad? - Senki nem tudja megmondani!

Szinte nincs olyan aktív ember ma hazánkban aki, ne fizetne egy kisebb-nagyobb összeget havi rendszerességgel valamilyen önkéntes- illetve magánnyugdíj pénztárba. Azonban, hogy mennyi nyugdíjra számíthat jó néhány év múlva, azt senki nem tudja megmondani. Ugyanis a törvény nem határozza meg egyértelműen az alkalmazandó járadékszámítási módot. Így a különböző számítási módszerek között akár 50-80 százalékos eltérés is lehet a fizetendő összegben. Ez pedig némi feszültséget kelthet majd a pénztártagok körében.
A hazai nyugdíjrendszer problémáiról, a hazai lakosság öngondoskodási- megtakarítási hajlandóságáról és a biztosítók szerepéről beszélgettünk Paál Zoltánnal, a Generali-Providencia Biztosító Zrt. igazgatósági tagjával.

Pénzcentrum: Mennyire készül a hazai lakosság tudatosan a nyugdíjas éveire?

Paál Zoltán: Sajnos azt kell hogy mondjam, szinte semennyire nem tudatos a hazai lakosság. Az emberek nagy része sajnos az alapfogalmakkal sincs tisztában. Sokan azt hiszik máig is, hogy a nyugdíj megállapítás alapja az utolsó egy vagy az utolsó néhány év jövedelme. Meglepő módon nagyon sokan azt sem tudják, hogy mennyi a nyugdíjkorhatár.

Ebből következik, hogy összességében azoknak a száma, akik rendelkeznek valamilyen nyugdíj-előtakarékossággal, harminc százalék alatt van. Ezen belül ha megnézzük, hogy ezek a megtakarítás formák hogyan alakulnak, a kép még szörnyűbb. Az önkéntes pénztárakba való minimális havi befizetésekből valójában nem lehet nyugdíjra számítani.

Pénzcentrum: A hazai lakosság mely szegmensei azok, melyek tudatosan készülnek a nyugdíjas éveikre?

Paál Zoltán: Akik készülnek nyugdíjas éveikre előtakarékossággal, ők jellemzően azok, akik kevésbé veszélyeztetettek a problémával. A fiatal pályakezdőkre nem jellemző az előtakarékosság. Az értelmiségi, jobban kereső 40 év körüli réteg az, mely már tudatosan készül a nyugdíjas éveire.

Azok, akik a legveszélyeztetebbek: a minimálbérre bejelentett vállalkozók, a rosszabbul keresők, akiknek várhatóan alacsonyabb lesz a nyugdíjuk, ők egyáltalán nem készülnek a nyugdíjas éveikre. Jellemző, hogy ezek az emberek akkor kezdenek el a nyugdíjjal foglalkozni, mikor már nem áll elég idő rendelkezésre, hogy megfelelő mennyiségű pénz összegyűljön.

Pénzcentrum: Mi a biztosítók szerepe a hazai nyugdíjrendszer átalakításában?

Paál Zoltán: Sokan azt hiszik, ha belépnek valamiféle nyugdíjpénztárba, akkor nekik meg van oldva a nyugdíjuk. Sajnos ez nem igaz. Ugyanis ha összességében nézem a magánnyugdíjpénztárak bevezetésével nem lett a rendszerben több pénz, csak máshogy osztják el.

A magánnyugdíjpénztári rendszer egy kicsit arról szól, hogy a szolidaritási elemet - mely benn van a nyugdíjrendszerbe - egy kicsit gyengítem. De alapvetően ettől nem lesz több pénz a rendszerben.

Mikor a nyugdíjrendszer reformjáról beszélnek ma, akkor jellemzően a nyugdíjrendszer hosszú távú önfenntartására törekednek. Erre volt egy komoly lépés az, mikor '97-ben bevezették a magánnyugdíj-pénztárakat. A reformok arról szólnak, hogy próbálják az aktívakat kicsit tovább aktív állományba tartani. A nyugdíjrendszer belső feszültségét próbálják meg csökkenteni ezzel. De ez sajnos önmagában nem oldja meg a problémát, mert az alapvető gond az, hogy nincs elég pénz a rendszerben.

A biztosítási szektor az, amely arról szól, hogy további forrásokat teszünk a rendszerbe, hogy tudatos öngondoskodásra késztetjük az embereket.

Tehát az egész jelenlegi nyugdíjrendszer fenntarthatóságát az veszélyezteti, hogy van egy demográfiai változás. Emiatt a hagyományos felosztó-kirovó rendszerek igen súlyos problémákkal néznek szembe. Ezt a problémát átmenetileg lehet orvosolni különböző módszerekkel, de végső sorban tényleges megoldás a plusz források bevonása lenne.

Pénzcentrum: Mely biztosítási konstrukciók azok, amik megteremthetik a szükséges plusz forrásokat?

Paál Zoltán: Gyakorlatilag ezen konstrukciók alapjai megvannak. Azt kell eldönteni, hogy milyen típusú megtakarításról legyen szó. Az ügyfelek kockázattűrő képessége nagyon különböző, ezért ez alapvetően meghatározza termékek mögött meghúzódó befektetési politikát.

Előtérbe kerülnek a garanciával rendelkező konstrukciók, illetve a termékekhez többfajta befektetési lehetőséget kell majd felkínálni az ügyfeleknek, az egészen konzervatív portfolióktól egészen a kockázatos távol-keleti portfoliókig.

Ezek a konstrukciók alapvetően unit-linked termékek, a Generálinál az idei évben kötött unit-linked biztosítások mintegy 30-40 százaléka hosszú lejáratú és nyugdíjcéllal kötötték meg az ügyfelek. A későbbiekben, néhány év múlva, már megjelenhetnek az index-linked konstrukciók is. Előtérbe kerülnek a járadékbiztosítások is, melyek most még kicsit misztikus terméknek tűnnek a hazai piacon.

Pénzcentrum: Ma Magyarországon a nyugdíjpénztárak évente rendszeresen közlik befektetéseik elmúlt évi hozamát, az ügyfelek értesítést kapnak a számlájukon lévő pénz mennyiségéről, azonban azt senki nem tudja megmondani, hogy mennyi nyugdíjra számíthat egy ügyfél. Várható-e valamiféle változás ez ügyen?

Paál Zoltán: A piacon jelenleg a Generali van abban a helyzetben, hogy az ügyfél köthet olyan garantált járadékbiztosítást, melynél a tartam elején megmondjuk, hogy a lejárat után mekkora járadékra számíthat az ügyfél.

Amit én kicsit tragikusnak látok, hogy egy magánnyugdíj-pénztárra vonatkozó törvényben semmi nincs arra vonatkozólag, hogy hogyan kell járadékot kalkulálni. Számtalan olyan kérdés van, amely nincs egyértelműen szabályozva, és ebből kifizetésekkor igen komoly eltérések lehetnek.