Egyes hírek szerint többen elképzelhetőnek tartják,
hogy az eladósodottsági fokot valamilyen módon szabályozzák a
jogalkotók, mivel hazánkban jelenleg nincs arra vonatkozó szabályozás,
hogy a jövedelem mekkora hányada terhelhető - írja a Napi Gazdaság.
Binder István, a PSZÁF szóvivője szerint a Felügyelet egyelőre
elegendőnek tartja, hogy a bankok "házon belül" rendelkezzenek az
eladósodottsági fokról, az általánosnál magasabb hitelarányhoz a
céltartalékot is emelve. Romániában egyébként épp most töröltek el
minden ezzel kapcsolatos szabályozást. Az általános banki gyakorlat
szerint egyébként a háztartások jövedelmének maximum harmada, többnyire
30 százaléka költhető hiteltörlesztésre. A magasabb jövedelemmel
rendelkezőknél ez az arány már 50-80 százalék is lehet. Az Erste Bank a
gyakorlatban a jelzáloghitel-kérelmek elbírálásakor nem is a terhelhető
jövedelem arányát határozza meg, hanem a KSH adatai alapján a mindennapi
élethez szükséges pénzmennyiséget. Ezt levonják a nettó fizetésből, s a
fennmaradó rész fordítható a törlesztésre. A fedezetalapú hitelek esetén
van olyan eset, mikor a bank egyáltalán nem is vizsgál jövedelmi
helyzetet. A CIB Bank is inkább az önszabályozás híve, mivel a
hitelintézetek maguk is el tudják dönteni, mi a kockázatos, és mi nem
az. A Bank véleménye szerint a jövedelemkorlátnak azt a célt kell
szolgálnia, hogy ha az ügyfél nem képes objektíven megítélni saját
fizetőképességét, akkor legyen egy olyan külső rendszer, amely
hozzájárul a túlzott eladósodottság megakadályozásához. A CIB-nél nem
alkalmaznak pontosan meghatározható arányt, a küszöbérték sok egyéb
kockázati faktortól függ. Az IEB hangsúlyozta, hogy a jelzálogalapú
hitelek esetén érvényesül egy másik korlát is, a fedezetként felajánlott
ingatlan értéke, a bankok ehhez képest állapítják meg a felvehető
hitelösszeget. A bank gyakorlatában piaci kamatozású lakáshitelek esetén
az ingatlan 75 százaléka lehet a maximális hitelösszeg, szabad
felhasználású jelzáloghitel esetében pedig 70 százaléka.